Amivel problémám volt…

Előljáróban el kell mondanom, hogy először valamikor a ‘90-es években jártam Baroviában, akkor még AD&D alatt. Aztán a 3. kiadás idején is volt egy Ravenloft kampányunk, voltaképp ugyanazzal a csapattal, amellyel a Curse of Strahd-ot is végigjátszottuk. Abban viszont én játékos voltam, nem DM. A 4. kiadással szinte egyáltalán nem játszottam, így abban nincs Ravenloft élményem. Ez a szetting tehát nagyon közel áll a szívemhez. Mindezt azért írtam le, hogy megfelelő kontextust teremtsek a következő kijelentésemnek.

A Curse of Strahd – ahogyan azt a WotC publikálta – a kihagyott lehetőségek kampánya. Rengeteg jó ötlet van benne, számos emlékezetes NPC-vel, és érdekes helyszínekkel – ezt fölösleges volna vitatni. A legfőbb problémám az, hogy a rengeteg tartalom ellenére mégis számos helyen vázlatos, néhány helyen pedig egyenesen lapos. Említek két példát. A Ravenloft Kastélyban a Strahddal való első találkozást, ahogyan azt a könyv felvázolja, az egyenesen kiábrándító. Ehhez hasonlóan, az Apát karaktere és a hozzá tartozó helyszín a legérdekesebbek közé tartoznak, a személye köré szőtt egyik történet megoldása (a menyasszonyi ruhára gondolok) olyan gyenge ötlet, hogy az súlytalanná teszi az egyébként sötét és bizarr sztorit. Ezt egyébként nem csupán én, de minden általam ismert DM lecserélte valami sokkal emlékezetesebb dologra.

Ez a vázlatosság és az időnként előforduló ötlettelenség sok munkát ad az ezeket kiküszöbölni, vagy legalábbis enyhíteni vágyó DM-eknek. A D&D közösség ehhez nagyon magas színvonalú segédanyagokat hozott létre az elmúlt években, ezek közül a számomra legfontosabbakat lejjebb felsorolás szerűen összegyűjtöttem. A probléma viszont továbbra is adott, rengeteg plussz időt kell a DM-nek befektetnie ahhoz, hogy a történet jól szóljon. Ha pedig egy – a függelékeket nem számolva – 208 oldalas kampány feldolgozása (elolvasás, megértés, kiterjedt jegyztetelés, stb.) után a DM-nek még mindig ki kell dologznia rengeteg fehér foltot a fordulópontokat jelentő eseményekkel kapcsolatban is, akkor ott a szerzők sokkal inkább ambíciózusak, mint hatékonyak voltak. Félreértés ne essék, nem a rögtönzéssel van problémám és azt sem várom el, hogy minden apróság részletesen ki legyen dolgozva. Az olyan alkalmakat viszont, mint amilyen a csapat első jelentős találkozása a gróffal, érdemes megtervezni és ehhez nem sok fogódzót ad a kampány (helyesebben: ami fogódzót ad, azt nem érdemes felhasználni).

CoS - wolves

Ennél kevésbé jelentős probléma a könyv fejezeteinek sorrendje. Valamilyen oknál fogva a kötet negyedik fejezete tartalmazza Ravenloft Kastélyának leírását, amelyre jó eséllyel komolyabban csupán a kampány végén lesz szükség. Szóval minden egyes alkalommal ha egy helyszín leírását akarja az olvasó ellenőrizni – Barovia faluját kivéve, mert az a kastély leírása előtt kapott helyet – át kell lapozza a kötet leghosszabb fejezetét. Ez szőrszálhasogatásnak tűnhet, de ha figyelembe vesszük, hogy egy kampány alatt hány alkalommal kell fellapozni információért a kötetet, akkor talán érthetőbb a panasz. Én végül apró ragasztócsíkokkal jelöltem meg az egyes fejezeteket, hogy könnyebb legyen a tájékozódás.

Források

Számomra – és úgy gondolom a játékosok számára is – nagy élmény volt ez a kampány, a fentebb felsorolt kifogások és egyéb bosszantó apróságok ellenére is. Ehhez viszont legalább annyira kellettek a már említett közösségi anyagok, mint amennyire szükséges maga a kampánykönyv. A legfontosabb anyagokat linkelem be, ezeken keresztül sok egyéb forrás is megtalálható.


<
Previous Post
Curse of Strahd kampányösszegzés – 1. rész
>
Next Post
Curse of Strahd kampányösszegzés – 3. rész