Ilyen volt 2022 RPG szempontból
2022 sok szempontból nem volt a világtörténelem legjobban sikerült éve. Nem is vigasznak szánom, de RPG szempontból ez az év nekem jobban alakult, mint vártam. Sikerült többet játszanom, mint ahogyan arra számítottam, több új emberrel is asztalhoz ültem, és pár új rendszert is kipróbáltam élesben. Valóban csak párat – kettőt összesen –, ezt a számot remélem idén lesz alkalmam ennél fentebb tornászni, mert van pár cím a listámon, amiket régóta szeretnék kipróbálni.
Kampányok
Folytattuk a 2021-ben megkezdett Legacy of the Crystal Shard kampányt, amelyet Máté mesél és valószínűleg az eredeti modul alapján nehéz volna ráismerni a mi kampányunkra, annyira sok vendégtartalmat sikerült hozzátennie. A játékban egy törpe druidát viszek, és hogy őszinte legyek nem ez volt minden idők legnagyszerűbben eltalált karakterötlete. Nem mondom, vannak vele jó pillanataim, de alapvetően nem olyan karakter, amivel otthonosan mozognék a játékvilágban. Ezt persze már a karakteralkotásnál sejtettem, valahol éppen emiatt döntöttem mellette. Ki szerettem volna próbálni olyasmit, ami nem volna ott az első három ötletem között. Így más mechanikákat tapasztalok és a szerepjáték szerep része is más árnyalatot kap. Még mindig úgy gondolom, hogy ez nem rossz megközelítés, de talán nem egy éveken keresztül átívelő kampányban kell az effajta ötleteket megvalósítani.
A csapatnak ebben a felállásban ez a második kampánya és a tagokról csupa jót tudok mondani. Ha minden a várakozásoknak megfelelően történik, akkor valamikor 2023 első negyedévében jutunk a történet végére. Itt azonban nem ér véget teljesen a történetünk a Legacy of the Crystal Shard-dal, hiszen vannak még tervek a kampánnyal kapcsolatban, de erről talán majd később egy másik posztban bővebben írok.
2022-ben DM-ként új kampányba kezdtem – 2021 végén fejeztük be a Curse of Strahd-t – a Tomb of Annihilation-nek futottunk neki. Ebben a csapatban ketten vannak azok közül, akik a CoS-ban is játszottak – Balázs és Kornél, mindkettejükkel évtizedek óta játszom –, új játékos Ádám (akivel közösen készítjük A Bejáratnak Háttal podcastot a legkülönfélébb kulturális témákról: Spotify, YouTube) neki évekkel ezelőtt meséltem Call of Cthulhu-t, méghozzá a Beyond the Mountains of Madness kampányt. Illetve új tag még a csapatban, de a D&D-ben és úgy általában az RPG világban veteránnak számít, Tamás. Egy tucat alkalman vagyunk túl és bonyolódnak a PC-k körül a szálak. Meglepően nehéz volt számomra fejben átállni a CoS után ennek a kampánynak a tempójára és az egzotikus tájai által diktált hangulatra. A kezdést ezért csikorgónak éreztem, a játékosoknak is meg kellett szokniuk egymás szagát, mivel ebben a felállásban még nem játszottak. Talán lehetett volna áramvonalasabban, elegánsabban kezelni az indulást – most úgy látom –, de a túljutottunk rajta és én személy szerint sokat tanultam belőle mint DM.
Fontos adalék, hogy mindkét említett kampány online zajlik. Az első Fantasy Grounds alatt, a másodikhoz roll20-at használunk.
Sikerült azonban Szegeden egy fizikai asztal mellett játszott partiba is beszállnom. Ennek a nem hivatalos neve a DnD Apák. H. Zoli indította és ő is a DM (vele együtt játszunk Máté kampányában). Az alapötlet az volt, hogy összehoz egy partit olyan játékosokkal akiknek nemrég született gyermeke, ezért (1) eléggé empatikusak az esetleges – családi dolgokból adódó – utolsó pillanatos lemondásokkal kapcsolatban, (2) megfelel, hogy havonta csupán egy – maximum két – alkalommal találkoznak, és (3) ráadásul nagyjából hasonló problémákkal, megoldandó feladatokkal találják szemben magukat a mindennapokban, így tudnak adott esetben egymásnak segíteni is. Az év vége felé indultunk el a csapattal, ezért még nem volt túl sok összeülésünk, de azokat nagyon élveztem (pedig a session zerora hullafáradtan érkeztem). Zolival együtt négyen vagyunk a partiban, a másik két játékossal itt játszottam először.
Alkalmi játékok
Az év elején Blackie (akivel szintén együtt játszom a Crystal Shard-ban) mesélt egy pár alkalmas Call of Cthulhu modult modern környezetben. A történetet sokan ismerhetik, meglehetősen jó a reputációja. A címe: Forget me not!. Előre generált karaktereket kaptunk (ezeknek egyre jobban örülök alkalmi játékok esetén) és régi barátokat szedett össze a csapatba. Ez tényleg amolyan jutalomjáték, amelyhez hasonlót egy-két évente csinálunk a szokásos összetételben. Sajnos a karakterem nem ért túlságosan szép véget, de a távozása eléggé drámaira sikerült. Összességében élveztem a játékot, noha azt éreztem, hogy nem hozta ki magából a csapat ezúttal a maximumot. A történet és a hangulat megfelelően titokzatos volt, mégis valahogyan reaktívak maradtunk. Jó lett volna egy post mortem megbeszélést tartani és kiértékelni a tapasztalatokat a lezárás után, de ez most nem valósult meg.
A Heimurinn egylövésesről, amit a HÁZ-on játszottunk, most nem írok többet, megtettem itt. Talán csak annyit teszek hozzá, hogy baromi jól sikerült, pár nagyon emlékezetes pillanattal és idézhető frázissal, sok röhögéssel. Várom, hogy 2023-ban is összeüljünk.
Új rendszerek
Az első említett rendszer máris csalás, hiszen nem idén játszottam vele először. A Symbaroum-ról van szó. Ugyanakkor idén meséltem először Symbaroum-ot; a mesélés és a játék két különböző találkozás, más tapasztalat, úgyhogy ezt mégis csak ide sorolom. A Starter Set egyik modulját a Where the Darkness Dwells című történetet meséltem, rögtön kétszer, két csapatnak. Ráadásul az egyiknek online, roll20-on, a másiknak pedig asztal mellett. Előre gyártott karaktereket használtunk, melyeket én osztottam ki. Az egyetlen szelekciós szempontom az volt, hogy minél érdekesebb legyen a játék, így nem mindig mindenki a preferenciájának gyaníthatóan megfelelő karaktert kapta – ezzel igyekezve elkerülni, hogy kényelmes, megszokott karaktertípusokat hozzanak a játékosok. A módszer az egyik alkalommal igen jól működött, a másik alkalommal talán kevésbé, de így is sikerült kicsit megborítani az elvárásokat és meglepetést okozni. A jövőben is használni fogom ezt a módszert egylövéses játékoknál.
A történet egyébként tökéletes bevezető a Symbaroum világába és rendszerébe, elég sok helyen változtatható, így aztán újramesélni sem unalmas. Amint találok csapatot, aki szívesen játszana egy egylövéses Symbaroum-ot, ismét le fogom mesélni. Egyszerű, atmoszférikus, és elég moduláris ahhoz, hogy játszani lehessen a modul hosszúságával. A lezárás pedig kellően nyitott ahhoz, hogy a Starter Setben szereplő másik modullal össze lehessen kapcsolni. Talán idén lesz lehetőségem azt is lemesélni. Kétszer. Ugyanannak a két csapatnak.
A másik rendszer, az Ars Magica 5ed volt. Legutoljára a harmadik kiadással játszottam, nagyon szerettem, de valahogy az volt az érzésem, hogy olyan hihetetlen felkészültséget igényel a történelmi Európában játszani, hogy az Ars Magica inkább tűnt egy életformának, mint hobbinak. Egyébként – a különböző játékstílusok elfogadása és elismerése mellett – ezt a mai napig így is gondolom. A játékot a HÁZ-as csapattal játszottuk, ezúttal az időhiány miatt Pisti nélkül. A karakteralkotás egy bizonyos pontján azon kaptam magam, hogy az Orvosi Hetilap Gyógyítás a középkori szerzetesrendekben 2008-as cikkét olvasom és ez visszaigazolta az Ars Magica által megkívánt felkészülési időről hosszú évekkel ezelőtt alkotott elképzelésemet. Hosszan ötleteltünk és egyeztettünk a csapatkoncepióról és végül késő ősszel kezdtünk bele a néhány alkalmas játékba. Sajnos végül nem tudtam ott lenni a sztori befejezésénél, de mindaz amit a karakteralkotásból, a rendszerből, és a történetből láttam, nagyon értékes emlékként marad meg, jó érzéseket ébreszt ezzel a játékkal szemben, ugyanakkor valószínűleg nem kezdenék bele egy éveken keresztül átívelő kampányba. Egyszerűen nem tudnám odaszánni neki azt az időt, amit igényelne ahhoz, hogy a játék olyan legyen, amilyennek szeretném.
Workshop
Szívfájdalmam, hogy nem tudtam ott lenni a Kockák és Sárkányok szegedi workshopján. Vártam rá, úgy volt, hogy a pódiumbeszélgetésben is részt veszek, készültem is. A nulladik napon még meg is jelentem és ittunk pár sört azokkal a résztvevőkkel, akik már pénteken megérkeztek. Ez az este nagyon feltöltött, lendületet adott, örültem, hogy pár emberrel, akiket eddig csak a közösségi platformokon keresztül ismertem, végre személyesen is találkozhattam. Aztán az én családomat is elérte a COVID (másnap reggel derült ki, amikor már a workshop helyszínére tartottam), így természetesen nem mentem. Hála Istennek mindenki meggyógyult, és a workshop is jól sikerült, így aztán a végeredmény mégis csak pozitív. Újra próbálkozunk 2023-ban.