Loot #2. – Symbaroum GMG, MC, és AC, Ars Magica 5
Aki látta már bármelyik Symbaroum kiadványt, az valószínűleg együtt tud érezni, mikor azt mondom, hogy azonnal foglyul ejtett a Core Rulebook megjelenése, amikor azt először a kezembe fogtam. Semmit nem tudtam a világról, de az illusztrációk hangulata voltaképpen minden lényegest elárult erről a baljóslatú, titkokkal teli helyről. Később megismerkedtem a rendszerrel és a világgal is. Tavaly pedig az éves RPG rendezvényünkön – amelyről egy későbbi posztban még szó lesz – volt olyan szerencsém, hogy játszhattam is az alapkönyvben megjelent példamodult, mely a The Promised Land címet viseli. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy gyűjteni fogom a Free League Publishing ezen termékvonalát.
Az első szerzemény a Core Rulebook volt, majd a Starter Set gyönyörű doboza következett, most pedig a Gamemaster’s Guide, a Monster Codex, és az Adventure Collection érkezett meg az előbbiek mellé.
Ez utóbbi három kiadvány minősége sem marad el attól a standardtól, amit a Core Rulebook beállított: kiváló papírminőség, keményfedeles, kötött lapok, két szövet könyvjelző – nem csak jól néz ki, de valóban hasznos kiegészítők – és a Symbaroumra jellemző, egyedi hangulatú illusztrációk.
(Idő közben a Starter Set egyik modulját, a Where Darkness Dwells címűt, le is meséltem egy csapatnak. Részletek egy másik posztban.)
A másik szerzeményem pedig az Ars Magica ötödik kiadású alapkönyve. Ezzel a rendszerrel még a magyar kiadás megjelenése környékén játszottam – ha emlékeim nem csalnak, akkor az a harmadik kiadás volt – és bár fájóan keveset sikerült vele játszani, azt a néhány alkalmat kedves emlékként őrzöm. Úgy tűnik, hogy ősszel összejön egy néhány alkalom alatt lejátszható krónikára egy kis csapat, melyhez az ötödik kiadást fogjuk használni.
Az ötödik kiadás kemény borítós kötete első pillantásra számomra egy kissé színesebb a kelleténél. Kézbevéve a kiadvány meglepően könnyű. Fellapozva látszik, hogy ennek a matt papír az oka, melyre nyomtatták. Sajnos a belső illusztrációk színvonala nagyon tapintatosan fogalmazva hullámzó. Akad közöttük néhány egészen kiváló, amelyik viszont rossz, az annyira kritikán aluli, hogy elmegy az ember kedve a lapozgatástól. Kíváncsi volnék az érvre a vörösesbarna tintaszín mögött. Vajon miért gondolta bárki, hogy mutatósabb lesz a feketénél. Habár az ötödik kiadást rengetegen a legjobb Ars Magica rendszerként tartják számon, a külcsín nem állna ilyen jól egy hasonló megmérettetésen.
